Na csak az van, hogy nem úgy néz ki, hogy ezt így tudom folytatni. Persze ebben nagyobbrészt az én hülyeségeim vannak benne, meg az hogy lila ködben éltem amikor azt ké
zeltem, hogy ezzel lehet boldogulni. De most nem is erről akarok írni, mert a hibáim, baromságaim rám tartoznak...
Szóval... lehet kicsit távolról kezdem, meg ezt már írtam már máshol, ezesetben majd átugrod...
Tizen-x éve jártam ki a Szigetre, és ha te sem most kezdted, akkor talán emlékszel még arra a spontán mókára, amikor az emberek fogtak egy szemeteskonténert és elkezdtek rajta dobolni. A vicc ugye az volt, hogy mivel cserélődtek az emberek, gyakorlatilag nonstop folyt a dobolás egész héten, persze a konténer meg agyonhorpadt a hét végére. Aztán erre a "sikerre" felfigyelt valami multi is, és rá 1-2 évre hoztak pár olajoshordót és kirakták a nagyrétre a turórudis ugrabugra hely mellé, hogy ott majd lehet verni és majd ezért hálás leszel annak a telefonszolgáltatónak, akinek a logoja rajta van. Hát nem jött be nekik, hervadt volt az érdeklődés. Aztán a következő évben ők már nem készültek a hordóikkal, ellenben a né
megint elkapott egy konténert és püfölte vigan egész héten.. bizonyítva ezzel, hogy nem vált unalmassá a móka... (ez akkor a sátrunk mellett történt kb. 1 méterrel, örültünk is neki nagyon..)
Na de hogy mit akarok ebből kihozni: nyilván arról volt főként szó, hogy minden gyümölcs édesebb ha tiltva van, a legális olajoshordós dobolásban nem volt semmi abból az "bűnös" izgalomból, amit a konténer szétverése jelentett az embereknek.
De volt szerintem más is.
Az, hogy azt mi csináltuk magunknak.
Nem valami gigamulti tolta a seggünk alá a jól kitalált "élményt", nem valami elbaszott "kreatív" agyából pattant ki az ötlet, hogy csináljuk ezt-meg azt és akkor majd a sok szigeten hülyülő köcsög beszopja a reklámot a majomkodás közben.
Emberek csináltak valami spontán dolgot egymásnak. Mint a szex..
Na persze nem volt ez tudatos dolog, ösztönből jött ez elő, és ezért járnak a multik az emberek előtt mindig egy lé
éssel, mert ők viszont tudatosan húzzák meg az emberek orrát és vezetik őket annál fogva egészen a szarukig.
És ez itt a baj, hogy leszoktattak minket arról, hogy egy másik ember alkotásának, társaságának örüljünk és értékeljük azt. Ma senkit nem érdekel, ha azt mondom: "ez egyedi". Csak az érdekes, hogy mennyibe kerül. És aki egyedi dolgot csinál, az soha nem fog tudni versenyezni ebben a gyárakkal. Amikor nyáron kint árultam a múzeumok majálisán, egy pali akinek láthatóan tetszettek a gyertyatartók, elmenőben kért tőlem elérhetőséget majd megkérdezte: "és ezek amiket most itt kirakva látok, azok belvárosi árak?"
Majdnem elröhögtem magam, de akár bőghettem is volna. Hogy magyarázzam meg a teszkó árakhoz szokott agyának,hogy nem, nem belvárosi árak, szinte anyagár, pont annyi amennyiből nekem már szinte semmi hasznom sincs... viszont ez egyedi bazmeg, ha megveszed akkor csak neked lesz ilyened és én a lelkem egy részét gyúrtam ebbe bele...
Gyertek!
Welcoming
Speechless
Sadness
Content
